102/365 - Elmélyült alkotás (Október 20.)

1/125s, f/4.5, ISO12800

Jól látod! ISO12800!!! Ennyi kellett a helyes expozícióhoz. Brutál! Ez a határ, ennél magasabbra már nem tudtam volna emelni az érzékenységet. Kit objektíven, 35mm-en ez a legkisebb állítható rekeszérték és 1/125s záridőnél sem tudtam hosszabb záridőt beállítani, mert különben elmosódott lett volna Áron keze. Megint csak a gépem határain táncolok és tudod megpróbálom szeretni a zajt. :)

Egyébként meglepett, hogy ekkora érzékenységnél is élvezhető képet kaphatunk. Nyilván díjat nem fogok nyerni vele, meg a nappalink falára se ebből nyomatok fali dekort, de a családi albumban, mint egy kedves emlék simán megállja a helyét.
Természetesen van már rajta utómunka: egy finom zajcsökkentés.

A magas érzékenységgel készült képek titka, annyi, hogy semmiképpen sem szabad alulexponálni. Már a kép készítésekkor minimum törekedni kell a helyes exponálásra, de akár bátran túlexponálhatjuk egy leheletnyit, hogy a fontos részletek még ne égjenek ki. Ennek az egyszerű oka az, hogy ha utómunkában emelni kell az expozíción, akkor az amúgy is zajos képből még zajosabbat csinál. Előhozza a zajt, míg ha csökkentünk az expozíción, mert teszem azt szándékosan túlexponáltuk, akkor a zaj is mérséklődni fog.